2016. július 4., hétfő

1.fejezet

Szén és gyémánt
                          
 Brooklyn, New York, 
Július

         Démonbűz töltötte meg a levegőt, mely füsttel keveredett. A horizontot a nap aranyló lángnyelvei nyaldosták, az utolsó fénysugarak narancsra festették az égboltot. A fény gyéren világította meg a kihalt utcát.
 A házak között rohantak, bakancsuk ritmusosan kopogott a macskakövön.  Lófarokba fogott vörös haját átitta az izzadság, lába remegett az adrenalintól. Mikor befordultak egy sötét zsákutcába, hátát a falnak támasztotta és szemét lehunyva, az ég felé tartotta az arcát. Vett pár mély lélegzetet, majd kinyitotta a szemét; a csodálatos kék írisz közelről fürkészte az arcát. A fiú szőke haja ragacsos volt a vértől, arcára kosz tapadt, szája szélén vércsík húzódott, de ennek ellenére mosolygott. Catrina visszamosolygott a fiúra.
           -Hányan maradtak?- kérdezte a lány még mindig zihálva. Ösztönösen körülnézett, de csak egy kutyát látott, ami éppen egy kínai kajás dobozból igyekezett kiszedni a maradékot.
          -Ketten, de Alec elbír velük, nekünk itt kell lennünk, mert nemsokára megérkezik a második horda.- mondta Bryan. Amint kimondta, fülsüketítő zaj hallatszott amit dübörgés követett. A kutya a kukáknál a farkát maga aláhúzta, és nyüszítve elrohant. A háztetőről egyre hangosodó hörgés és visítás hallatszott.
            -Megérkeztek- suttogta. Ránézett  a fiúra. Bryan megfogta a lány ezét és bátorítóan megszorította. A  szeme csillogott az izgatottságtól. -Minden rendben lesz- egy pillanatra sötétség futott át az arcán, és hirtelen közelebb hajolt a lányhoz, és egy puszit nyomott a  koszos arcára. Catrina az érintésre megdermedt. Összeráncolta a szemöldökét és elhúzódott a fútól, a kezét kiszabadította a szorításból. Ismeretlen volt számára a közeledése. Egy lépést hátrált. Prabataija volt ugyan, de mindig csak barátilag, testvérileg voltak szoros kapcsolatban a fiúval.
     A lány össze volt zavarodva. Nem ez az első alkalom, hogy Bryan hozzáért, de mégis meglepetéssel töltötte el őt a bensőséges érintés. Az arca megtelt vérrel.
          -Bryan, ezt miért csináltad? - a kezét pontosan arra helyre tapasztotta, ahol a fiú megpuszilta.   Catrina nem az a szégyenlős típus volt, mondhatni törött szíveket hagyott maga után, de mégis, Bryan sosem csinált még ilyet.
A kérésre Bryan lesütötte a szemét, hosszú szempillái árnyékot vetettek az arcára. Megrándult a szája, és dús, szőke hajába túrt. Zavartság látszott az arcán, a tarkóját vakargatva a lány felé fordult,de nem nézett a szemébe.
            -Éld túl, jó?- mondta halkan. Bár Catrina remek harcos volt, apja révén rengeteg tehetséget örökölt, és a legjobb edzője volt: apja Jace, képezte ki mindenre, de Bryan valahogy nyugtalan volt.
            -Bryan, én vagyok a legjobb- Cartina kihúzta magát és elmosolyodott, bár érezte a bizonytalanságot és a nyugtalanságot magában.-A csata után magyarázatot kérek erre- mutatott az arcára, majd elfordult és meg sem várva a választ, előkapta az övéből a szeráfpengét, és a magasba emelte.
           -Nakir!-teli torokból kiáltotta a nevet, és a penge felragyogott a kezében.
 Az egyre hangosodó zajban Bryan odakiáltott Catrinának, de a lány csak szájának gyors mozgását látta, ahogy indulatosan formázza a szavakat. A szavak elsuhantak, és belevesztek a ricsajba .

         A tetőről cserepek potyogtak le, és földet érve millió darabra törtek szét. Catrina megborzongott, és átjárta őt az adrenalin. Száguldott az ereiben és minden egyes testrészét átjárta.
Éles sikítás hallatszott, ezúttal hangosabb mindegyiknél; egy Falánk démon jelent meg a tető peremén, és azonnal a mélybe vetette magát. A démonnal együtt aláhullottak további cserepek is. Nagy loccsanással ért földet,és mindent beterített a bestia zsigerei; pár másodperc elteltével a teste már nem volt sehol, visszament a saját dimenziójába. Vére a házfalakra tapadt,és sisteregve marta fel a vakolatot. A sárga festék felhólyagzott, majd elporladt.
          -Ezek milyen ostoba lények. Saját maguk halálát okozzák. Ennyi erővel akár ölbe tett kézzel is várhatnánk, hogy....-de Bryan nem tudta befejezni a mondatot mert egy újabb Falánk ereszkedett alá, de ez sokkal okosabb volt, mint az előbbi: kihasználva a ablakpárkányokat, érkezett meg a  fekete macskakőre.
      Egyenesen Catrina előtt landolt, és rávicsorgott a lányra. A lány szaggatottan beszívta a levegőt, majd őrült csatakiáltással a lényre vetette magát. Jól ismert mozdulatokkal kaszabolta  a pengéjével démont. Amint a húsába vájt a szeráfpenge, azonnal fröcskölt a testéből a sötét vér, egyenesen Catrina karjára csöppent, átégetve a harci öltözetének szövetét. A démon köddé vállt, de már érkeztek is a társai; Bryan kivont kardal várta őket.
    Catrina gyors pillantást vetett a mellette álló fiúra; Bryan ugyanolyan fekete harci öltözetet viselt mint a lány. Sötétszőke haja az izzadságtól a fejére tapadt, és élénk kék szemei szinte világítottak koszos arcán.
 Bryan a parabataija volt, a rúna a fiú nyakán tekergett. Idősebb volt a lánynál, a fiú még emlékezett Sebastianra, az árnyvadászra, aki a szüleiből sötét harcosokat csinált. Igaz, még nagyon kicsike volt ahhoz, hogy emléke maradjon a szüleiről, de mindig egy világosszőke mosolygós asszonyt emlegetett, aki, miután ivott a Pokol kelyhéből egyetlen gyermeke életére tört. Csodával határos módon az akkor négy éves gyermek megszökött a halál elől. Sokáig kóborolt Párizs utcáin a kisfiú, mire egy boszorkánymester mentette meg, és vitte Idrisbe. Sosem árult el a boszorkánymester nevét.
         Mikor véget ért a Sötét háború, és megnyitották az Akadémiát, Bryan ott kezdte el a tanulmányait, de Brooklynaba küldték Jacehez tanulni, korának legjobb árnyvadászához. Az akkor még csak tíz éves Bryan élete kilátástalan gyötrődésből reménnyé változott,  mikor megismerte Catrinát.  A Herondale lány nagy hatással volt rá. Szépen lassan legjobb barátokká váltak.

       További négy bestia érkezett a kis utcába, és az árnyvadászokra vetették magukat.
 Kard csörgése, éles visítások, és a démonvér sistergése hallatszott, a néma sikátorban.
Catrina egy Falánk és egy Hydra démonnal  küzdött. A Falánk testébe mélyesztette a szeráfpengéjét, és sötét maró vér buggyant elő a testéből, mielőtt eltűnt volna. A karjára loccsant a jókora adag zavaros váladék. Arca eltorzult a fájdalomtól és néma sikolyra formálta az ajkait.
   Tekintete Bryanra rebben aki a falnak támaszkodva várt rá. Eszébe jutott a lágy érintése az összecsapás előtt.  Mikor a fiú meglátta a lány karján a vér égette sebet, övéből előhúzta az ionját és futólépésben megindult a lány felé. Tudta, hogy a lány most nem fog tudni  gyógyító rúnát rajzolni magára, és túl makacs volt hozzá, hogy abbahagyja a harcot, és elismerje, hogy segítségre van szüksége; ebben is hasonlított az apjára.

  A  lány kíntól gyötört arccal szorította az alkarját a mellkasár, és Bryant követte a szemével. A Hydra ekkor támadásba lendült, és a lány lábába mart.
 Csont roppant, és ahogy lenézett, látta, hogy a térde szét van nyílva, és a saját vére keveredik a démon zöld nyálával. A fájdalomtól felüvöltött. A  lába megbicsaklott és elvesztette az egyensúlyát. A démon még mindig szorította az állkapcsával a lányt, rázta őt, mint valami játékszert.

    Mielőtt elvesztette  volna az eszméletét, Catrina tőrt rántott  és a Hydra koponyájába vágta; az elengedte a lány lábát és sikoltva csapkodta azt a fejét amelyikben a tőr volt. Catrina utolsó erejét összeszedve ép térdére ereszkedett, és elhajította *Nakirt. A penge csendben, kecsesen szállt és  suhogva hasította a levegőt. Táncot lejtett a levegőben.  A  démon húsába fúródott, az felsikoltott, majd köddé vállt. A szeráfpengéből maradt csonk csörömpölve ért földet, beborított a démon vér, mely sisteregve marta szét az adamantint.
   Catrina lábai összecsuklottak,és ernyedten a földnek csapódott. Látta a lábát; ahogy a széttört csont mellett csorog a vér, mely fekete váladékkal keveredett. Látása homályosult, és érezte, ahogy a démon vére a húsába mar. Harsányan felkiáltott, és ívbe feszített testtel vergődött a kemény kövön. Rázkódott a teste, hullámokban tört rá a kín, és lökte egyre mélyebbre a feneketlen, sötét verembe.
Megállás nélkül sikoltozott.
  Egy erős kéz ragadta meg a vállát, és rántotta vissza a valóságba, érezte az irón megnyugtató perzseléset. Enyhült a fájdalma és a látóhatárába egy fekete alak kúszott, szőke haja kitűnt a sötét háttérből.

  Ernyedt, véres testét kétségbeesetten tartotta a karjaiban. Irónjával a lány alkarjára rajzolt egy iratzét, és látta, hogy enyhülnek a fájdalmai ugyan, de a vérzés nem csillapodott.
            -Catrina! Figyelj rám! Nézz ide, mindjárt jön Alec és segít....jó? -Bryan hangja remegett az idegességtől. Két tenyere közé fogta a lány arcát, és maga felé fordította az arcát, de a szeme   üvegesen meredt a távolba.
            -Minden rendben lesz- suttogta a fiú, és a magához ölelte az eszméletlen lányt. Érezte ahogy a mellkasa szaporán emelkedik-süllyed, aprókat lélegzett, de gyorsan. Egy kéz ért Bryan vállához. Az érintéstől összerezzent, és hátrafordult. Alec magasodott fölé, és kérdően nézett le rá. Bryan elhúzódott a lánytól. Alec ruháján  is szintén látszottak a csata nyomai: néhol elszakadt, és a haja lucskos volta vértől és az izzadságtól.
Mikor Alec meglátta a legjobb barátjának a lányát, ahogy saját vérében fekszik, elsápadt. Egy pillanatra pánik jelent meg az arcán, de higgadtságot erőltetett magára. Letérdelt mellé és előhúzta az irónját az övéből, és már rajzolta volna az iratzét, de Bryan megállította.
             -Már kapott-mondta halkan.
             - Jó, akkor el kell vinnünk innen- mondta Alec színtelen hangon, és karjába vette a lányt.



         Fekete haja egyenesre zselézve meredt az ég felé, hófehér selyem zakójának a mandzsettáján sötétkék strasszkövek csillantak meg a délutáni napfényben. Szokásától eltérően egy egyszerű fekete farmert viselt kígyóbőr cipővel. Minden ujján színes drágakőből készült gyűrű villant minden egyes mozdulatnál.
       Lakása most  vörös és arany árnyalatokban pompázott; az ablakok előtt nehéz, vastag vászonból készült arany színű sötétítőfüggöny volt, melyet egy vörös kötél tartott össze. Az ülőgarnitúrákat, a bútorokat, sőt még a padlóburkolatot is a két szín csodálatos kombinációja uralt. Egy vörös bőr fotelben heverészett, egy piciny  kandúrral az ölében.
      Miau Ce-tung összegömbölyödve feküdt Magnus ölében, és halkan dorombolt, miközben a boszorkánymester lassan és egyenletesen simogatta az apró macskát. A kiscica parányit sóhajtott, majd elnyújtózkodott Magnus ölében, aki egy újságcikket böngészett, mely a aktuális lakberendezési divatot mutatta be.
      Nagy robajjal kivágódott az ajtó és Miau Ce-tung hirtelen kiugrott a boszorkánymester öléből és a fotel mögé bújt.
       Alec csörtetett be az ajtón, ruhája szakadt volt, és néhol démonvér égette lyukak engedték látni a bőrét. Haja hamutól volt szürke és néhol élénkpiros vér tapadt rá.
           -Magnus! Segítened kell!- mondta Alec kifulladva. Magnus kérdően nézett rá- Jace lányáról lenne szó....- Magnus összeráncolta a szemöldökét, majd sóhajtott.
          - Jaj az a lány! Mindig bajba keveri magát..olyan akár az apja- mondta Magnus.- De most épp egy lakásátalakítás  közepén vagyok- mondta, majd csettintett az ujjával és a vele szemközt lévő meggyvörös fotel eltűnt, és a helyére  egy ezüst és élénksárga színű párnahalom jelent meg.- Hogy tetszik? Az idei nyári divat a sárga-ezüst összeállítás, csodás- mondta elégedett mosollyal.
            -Magnus! A lány életéről van szó..egy Hydra démon csúnyám megsebesítette. - hangja élesen és határozottan csengett.
           -Jó, megyek, de utána együtt rendezzük be a lakást.- mondta mosolyogva , és elindult az ajtó felé. - És Alexander? Mondtam, hogy vigyázz magadra!- mondta a boszorkánymester szemrehányóan és megfogta Alec kezét.

      A szobájában feküdt az ágyon, mellette egy széken  Bryan ült, koszosan és véresen, szakadt harci öltözetben. Valószínűleg egész végig a lány mellett volt,
 Mikor benyitottak a szobába, felkapta a fejét és üdvözölte Magnust és Alecet. Amint meglátta őket felállt és odamenet hozzájuk, de  Magnus az ágyon fekvő Catrinához sietett, mit sem törődve Bryannel. Alec  az ajtóban figyelte a történéseket.
      -Gondolod, hogy helyre tudja hozni őt?- kérdezte - persze, bízok Magnusban, de ..- mondta elgondolkodva Bryan.
   Alec  csak bólintott és  feszülten figyelte tovább, ahogy Magnus Cartina lába fölé emeli a kezét és kék szikrák pattognak az ujjai hegyéből, átjárta a lány lábát, és kék felleg ereszkedett a sebre, teljesen beborítva azt.
Mindig csodálattal nézet, ahogy Magnus gyógyít, volt benne valami felemelő, ahogy megmentette a szeretteit. Egy erőteljesebb szikra pattant ki a boszorkánymester kezéből egyenesen a lányba. Catrina felső teste hirtelen  felemelkedett az ágról majd erőtlenül visszahuppant. Bryan elkerekedett szemmel nézte ahogy midez megismétlődött.
       Mire végett, Magnus teljesen kimerült, de Catrina ébredezett. Bryan közelebb lépett de Magnus a vállára ette az kezét és megállította.
            -Szeretnék veled beszélni-Mondta a boszorkánymester komolyan-négyszemközt- Nézett  jelentőségteljesen Alecre, de mielőtt Alec válaszolhatott volna mozgolódás hallatszott az ágy felől. Mikor oda néztek, látták ahogy Catrina szeme felpattan és kiugrik az ágyból, de amint a sérült lába földet ért azonnal összeesett. Halk sikkantás hallatszott.
          -Jaj te lány....hát nem bírsz nyugton maradni?!- forgatta a szemét Magnus- na menj -intett Byan felé- Pakold őt vissza az ágyra.- A fiú szótlanul engedelmeskedett. Odalépett a lányhoz és a karjába vette. Catrina érdeklődően nézett a szemébe. Egy percre mintha mondani szeretett volna valamit a lánynak, de csak nézte az arcát, és megállt az idő. A varázslat nem sokáig tartott, mert Bryan elkapta a tekintetét visszatette őt az ágyra. Cartina fájdalmasan simogatta a hátsóját.
         -Királylány, vigyázz a popsidra, mert azt nem gyógyítom meg, mer a végén még Alexander féltékeny lesz.- kacsintott a boszorkánymester a mellette álló fiúra. Alec a szemöldökét ráncolta és vörös arccal zavartan vakargatta a tarkóját. Catrina erőtlenül felnevetett.
      Mikor kiértek a folyosóra Magnus megállította Bryant. Alec hátranézett rájuk, de ment tovább.
       -Vigyázza lányra, mert ő a Gyémánt, és te vagy a Szén. Különböztök ugyan de mégis hasonlítotok. - mondta Magnus.- Vigyázz, mert ha nem figyelsz  érzéseidre, elválasztanak Tőle.
   
Sziiasztok! 
Ismét technikai hiba miatt kések, de ígérem, hogy nem fordul elő többet.
 Kicsit több a terjedelme ennek, de remélem ez nem baj. 
Szeretném megköszönni a feliratkozókat, és a kommenteket :) nem is tudjátok mekkora örömöt szereztek ezzel nekem :")
És szeretném megköszönni a türelmeteket is <3 
Jó szórakozást az olvasásoz.
Puszil mindenkit: Dora

*- az árnyvadász valamelyik angyalról nevezi el  a szeráfpengéjét.



2 megjegyzés:

  1. Hű, most találtam a blogodra, és eddig nagyon tetszik. Látszik, hogy járatos vagy az Árnyvilágban, és már az új karakterek is nagyon szimpatikusak. Catrina és Bryan engem Emmára és Julianre emlékeztet. :) így tovább!
    xoxo L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia, köszi :)) nem Emma és Julian kapcsolatára hasonló lesz, direkt úgy indult, de nem ;) ...egy kis csavar is lesz benne (sajnos ezt nem árulhatom el, hogy mi az) ;)
      Puszil: Dora

      Törlés